Élénken él bennem az élmény, amikor először találkoztam ezzel a számítógéppel, még úgy 12 éves koromban. Nagypapám nagyon szeretett lomizni és így került hozzá később hozzánk. Kérte hogy telepítsünk rá magyar operációs rendszert. Apukámnak sikerült is beszereznie egy eredeti dobozos magyar Windows 95-öt az egyik ismerősétől. 100db 3.5'-os floppy lemezen kapott helyet és apukám engem ültetett a gép elé hogy telepítés közben cserélgessem a lemezeket. Nekem ez akkor egy nagyon jó élmény volt. Pár hónapja jutott eszembe, megkérdezem nagypapámat, hogy még meg van-e a gép a válasza igen volt és el is hoztam tőle.

Az első ThinkPad ami laptop volt 1992-ben jelent meg 300 néven. Intel 386SL/25-ös procceszort kapott, amellyel az Intel a hordozható számítógépek piacát célozta meg. 32 bites architektúrával és 25Mhz-es órajellel rendelkezett, illetve az FSB is 25Mhz-en dolgozott.. 4MB belső memória, választható 80 vagy 120MB-os merevlemezzel és egy Monochrome STN kijelzővel látták el ami 640x480-as felbontást tett lehetővé.

A gép ami kalandos útja során végül hozzám került egy 1995-ben kiadott IBM ThinkPad 370c. Az első ThinkPad-hez képest ő már egy Intel 486DX4 CPU-t kapott. 75Mhz-es órajel, 25Mhz-es FSB és itt már rendelkezésre állt gyorsítótár is, amely 8KB méretű. Grafikus megjelenítőként egy Western Digital WD90C24-es chip gondoskodott 1MB-os mérettel. 10.4''-os TFT kijelzőt szereltek, be ami 640x480-as felbontást biztosított. Ebben a verzióban már van floppy meghajtó is.

Első körben térjünk rá a kijelzőre. Nagyon szép képe van még mai szemmel is. A kijelző oldalán találunk egy csúsztatható kapcsolót, mellyel a háttérvilágítást tudjuk állítani. Alatta látható a 370c felírat és egy LED sor. Ebből a legfontosabbak az akkumulátor töltését jelző, a merevlemez "dolgozik" és a floppy meghajtó "dolgozik".

Következzék a billentyűzet. Mivel ez egy lomiból megmentett gép így látható hogy osztrák billentyűzetes. Megtalálható rajta az összes mai napig is jelen lévő billentyű. Németül de ott van a Delete, Control, Alt és Alt Gr, a laptopoknál jól megszokott Fn funkció billentyű, Enter, Space, BackSpace, Shift stb. Észrevehető egy pici kis piros "valami" a klaviatúra közepén. Ez a valami a touch pad-ek vagy, ahogy legtöbben ismerik tapi padok elődje. Joystick szerűen működik és a bal és jobb egér gomb a gép alján található két piros billentyű. Érdemes még megjegyezni hogy ez a gép még a mechanikus billentyűzetek korából való, tehát kis mikró kapcsolók vannak benne. Ha tőlem egy laikus megkérdezi, mi a különbség a mechanikus és a nem mechankikus között, annyit válaszolok neki hogy a mechanikus jobban csattog, hangosabb. Mechanikust a mai napig is lehet kapni.

Bal oldalon található a bekapcsoló gomb, ami ugyancsak egy csúszó kapcsoló. Jobb oldalon PCMCIA kártya helyezhető be és itt található egy P/S2-es csatlakozó külső egér használatához. Elöl egy 3.5"-os floppy meghajtó kapott helyet, hátul pedig egy lenyitható panel mögött párhuzamos, soros port, nyomtató port,tápcsatlakozó és egy külső monitorhoz használható port van elhelyezve.

Érdekessége a gépnek hogy a merevlemez, akkumulátor és a floppy meghajtót úgy tudjuk cserélni, hogy a gép két oldalán található pöcköt előre húzzuk és feltudjuk nyitni a billentyűzetet alatta megtalálva az említett alkatrészeket. A memória kártya a floppy meghajtó alatt kapott helyet azt nagyobbra is cserélhetjük akár.

Találtam egy régi dokumentációt, ami szerint választható operációs rendszerrel érkezett annak idején. 2 opció volt a Microsoft Windows 3.11 és az IBM saját fejlesztésű DOS-a az IBM PC DOS 7. Előbbi grafikus környezetet biztosított hasonlót, amit már a későbbi Windows verzióknál megszokhattunk. Utóbbi a DOS operációs rendszer alapjait használta, ami azt jelentette hogy parancsokat begépelve tudtuk meg mondani a gépnek mit csináljon. Mint a bejegyzés elején említettem erre Windows 95 lett telepítve. Ebben megtalálható a Word Pad szövegszerkesztéshez, a jó öreg Start menü és a Vezérlőpult is. Nem sok programot használtam rajta, csak takarítottam róla és a Vezérlőpult>Rendszer opciót néztem meg.

Arra jöttem rá hogy sokkal egyszerűbb dolgom van ha, játékokat szeretnék futtatni ha használom a Windows 95-nek azt a tulajdonságát, hogy a gépet újra lehet indítani DOS módban. Biztos sokaknak van emléke a kedvenc DOS-os játékáról. Attól függetlenül hogy én még nem vagyok olyan idős (a gép csak egy évvel öregebb nálam) nekem is van emlékem a kedvenc DOS-os játékomról, amivel akkor játszottam mikor még nagyon pici voltam. Ez pedig a Dyna Blaster. Egy emberkével kell bombákat leraknunk és így győzni le az akadályokat és az ellenségeket. Persze azért ne feledkezzünk meg a nagy klasszikusokról se például a Tetris, a DOOM, Mario vagy a Wolfenstein.

Mindent össze vetve nagyon közel áll a szívemhez ez a PC. Eldöntöttem hogy régi retro dolgokat fogok gyűjteni, ezért is kezdtem el ezt a blogot, hogy megmutathassam másoknak eme remek dolgokat. A következő projektem egy Commodore 64-es lesz. Ez az első próbálkozásom blog írásban remélem tetszett a bejegyzés. :)

Megosztás a facebookon